Ma már olyan természetességgel vesszük elő a bankkártyát a pénztárcából vagy csak érintjük oda a telefonunkat a terminálhoz, mintha mindig is így ment volna a vásárlás. Pedig nem is olyan rég még teljesen más volt a pénzügyi világ: készpénz, csekkfüzet, papíralapú nyilvántartások, banki nyitvatartás és hosszú sorok. A bankkártya története egy olyan technológiai forradalom, amely lépésről lépésre formálta át a hétköznapi pénzhasználatot – nem is beszélve arról, hogy közben mekkora üzletté nőtte ki magát.
Az első kártya, ami nem a banktól jött
Bármennyire is furcsán hangzik, a világ első valódi „bankkártyája” nem is banktól származott. 1950-ben egy bizonyos Frank McNamara nevű üzletember vacsorázott New Yorkban, és kellemetlen helyzetbe került: otthon felejtette a pénztárcáját. Hogy többé ne történjen meg vele hasonló, kitalálta, hogy jó lenne egy olyan fizetőeszköz, amit egyfajta előre megegyezett hitelként használhatna az éttermekben. Így született meg a Diners Club Card, amelyet eleinte mindössze néhány tucat étteremben fogadtak el.
A kártya még papírból készült, és teljesen más volt, mint a mai plasztikok, de az elv működött: az ügyfél aláírta a számlát, a Diners Club pedig egyfajta közvetítőként kifizette az éttermet, majd később kiszámlázta az összeget a kártyabirtokosnak. Tulajdonképpen ez volt a mai hitelkártyák egyik ősformája, és a siker óriási volt. Egy éven belül több ezer kártyát adtak ki, és nem sokkal később már nemcsak éttermekben, hanem szállodákban, üzletekben is lehetett használni.
Jönnek a bankok: a BankAmericard és a Mastercard hajnala
A Diners Club után néhány évvel már a nagy bankok is felfigyeltek a lehetőségre. 1958-ban a kaliforniai Bank of America elindította a saját kártyaprogramját, BankAmericard néven. Ez már ténylegesen egy banki hitelkártya volt, amely mögött komoly infrastruktúra és kockázatkezelési rendszer állt. A kibocsátás meglehetősen merész húzás volt: az első körben több mint 60 ezer kártyát postáztak ki anélkül, hogy bárki igényelte volna őket.
A BankAmericard hatalmas lendületet adott az iparágnak, és ez lett a mai Visa kártyarendszer elődje. Néhány évvel később, 1966-ban több amerikai bank megalapította a Master Charge hálózatot, ami később Mastercard néven lett világszerte ismert.
Az 1970-es évektől kezdve a technológia is egyre gyorsabban fejlődött: megjelentek a mágnescsíkos kártyák, elkezdtek működni az első ATM-ek, és a kártyák már nem csak hitelre, hanem közvetlenül a folyószámláról történő fizetésre is használhatók lettek.
ATM, mágnescsík, PIN-kód: belépünk a digitális korszakba
Ahogy a kártyák elterjedtek, egyre több funkcióval ruházták fel őket. Az 1970-es évek végén már működtek az első automata bankjegykiadó gépek, azaz ATM-ek, amelyekhez természetesen szükség volt egy kártyára és egy azonosító kódra – ez lett a jól ismert PIN-kód. A technológia a mágnescsíkra épült, amely lehetővé tette az adatok tárolását és gépi olvasását.
Ekkortól vált igazán „mindenes” eszközzé a bankkártya: lehetett vele pénzt felvenni, vásárolni, sőt, később már telefonos és online rendeléseket is lebonyolítani.
A 80-as évek hozták el a chipes kártyák megjelenését, amelyek még nagyobb biztonságot nyújtottak. A chip technológia nem csak az adatbiztonságot növelte, hanem a tranzakciók megbízhatóságát is. A chipes kártyák terjedésével együtt jött az a lehetőség is, hogy a kártyák egyre több adatot tároljanak, és többféle fizetési módot támogassanak.
Érintés, mobil, online: új szintre lép a kártyahasználat
A kétezres években a bankkártyák fejlődése újabb sebességfokozatba kapcsolt. Megjelentek az első érintéses fizetések, a PayPass és a PayWave technológiák, amelyek néhány másodpercre rövidítették le a fizetés idejét. Már nem kellett se aláírás, se PIN kód kis összegeknél – elég volt egy mozdulat.
Ezzel párhuzamosan a mobilfizetés is kezdett elterjedni: először speciális tokokkal vagy matricákkal, majd később a mobiltelefonokba épített NFC technológiával. A Google Pay, Apple Pay és társaik már lehetővé tették, hogy a fizetéshez el se kelljen venni a kártyát a pénztárcából – hiszen ott van a telefonban.
Az online vásárlás pedig újabb dimenziót adott a kártyás fizetésnek. Egyre több szolgáltató állt át az elektronikus számlázásra, előfizetésekre, havidíjas konstrukciókra, és a kártya már nemcsak a boltban, hanem otthon, a fotelből is elérhetővé tette a vásárlást.
És mi a helyzet Magyarországgal?
Miközben a világ már javában használta a mágnescsíkos vagy épp chipes kártyákat, Magyarországon egészen a rendszerváltásig nem volt jelen a modern bankkártyás fizetési rendszer. Ennek oka nyilvánvaló: a szocialista gazdasági struktúra, az állami tulajdonú bankrendszer és az erősen korlátozott külföldi pénzmozgás nem kedvezett az ilyen típusú újításoknak.
Az első igazi magyar bankkártyát végül 1989-ben bocsátotta ki a Magyar Hitel Bank (MHB). Ez még nemzetközileg nem volt használható, de Magyarországon belül működött: ATM-használatra és néhány kereskedőnél való vásárlásra volt alkalmas.
Az igazi áttörés 1991 környékén következett, amikor megjelentek az első VISA és Mastercard logóval ellátott nemzetközi kártyák. Ezek már külföldön is használhatók voltak, és lépésről lépésre bekapcsolták Magyarországot a globális kártyarendszerbe.
ATM-használat és bolti fizetés: itthon is megindul a kártyás forradalom
Az első ATM-ek Magyarországon a 90-es évek elején jelentek meg, de ekkor még kevesen használták őket – a legtöbben inkább a bankfiókot választották. A bolti terminálok is csak lassan terjedtek: eleinte főleg nagyobb áruházláncoknál, benzinkutaknál, szállodáknál találkozhattunk velük.
A kártyahasználat robbanásszerű növekedése csak a 2000-es évektől indult meg, amikor már szinte minden nagyobb kereskedő elfogadta a plasztikokat, és a bankok is egyre több típust kínáltak: betéti, hitel, prepaid, dombornyomott vagy elektronikus kártyákat.
A chipes technológia 2003 után kezdett elterjedni Magyarországon, majd 2010-től az érintéses fizetés vált az új standarddá. Az MNB előírásai és a kereskedői nyomás együttesen gyorsították fel a terminálok lecserélését és a modern fizetési rendszerek kiépítését.
Ma már szinte természetes, de hosszú út vezetett idáig
Az első papíralapú Diners Club kártyától a mai okostelefonba épített bankkártyákig sok évtized telt el, és még mindig nem értünk a történet végére. A bankkártyák jövője egyre inkább a digitális identitás és a biometrikus azonosítás felé halad, de egy biztos: ennek a néhány grammos műanyagnak köszönhetően teljesen megváltozott a pénzhez való viszonyunk – és ez alól Magyarország sem kivétel.
Tudod, mi a különbség a debit és a credit card között?
Sokan használják a „bankkártya” kifejezést általános értelemben, de valójában két alapvető típusról beszélünk, amelyek működése eltér egymástól. A debit card, vagyis betéti kártya esetében a vásárlás összege azonnal levonásra kerül a bankszámláról – tehát csak annyit költhetünk, amennyi pénzünk ténylegesen van. Ezzel szemben a credit card, azaz hitelkártya egy előre meghatározott hitelkeretet biztosít, amelyből a vásárlás idején „kölcsön veszünk”, és az összeget később kell visszafizetnünk, gyakran kamatokkal együtt. Ez utóbbi tehát nemcsak fizetési eszköz, hanem pénzügyi termék is, amely tudatos használatot igényel.
Kiemelt kép: Unsplash